Az Egó

Érdekes dolog az egónk. Mint egy tárcsás kapcsoló. Csak éppen magától tekereg ide – oda…

Vajon mennyi olyan helyzet van, ahol főként az egónk határozza meg a hozzáállásunkat? Mondhatni millió és egy.

De én most egy témára fókuszálok, ez pedig az emberi kapcsolatokkal fog foglalkozni.

Érdekesnek tartom azokat a kapcsolatokat – legyen az baráti, szerelmi – ahol az emberek annyira adnak az egójukra, hogy sosem képtelenek azt elengedni – vagy éppen ellenkezőleg – túlságosan elengedik. Napjainkban a szélsőségek elég alaposan meghatározzák az életünket, ez folyik a csapból is. Egy pár példa:

Légy ránctalan! – Az idő múlásával öregszünk, természetes, hogy ha az ember ráncosodik. Apai Nagymamám mindig azt mondta, hogy a ráncokat viselni tudni kell, úgy az ember mindig szép marad. Ezért is történhet meg az, hogy amikor a Mamám 90 évesen felölti a kosztümjét és megjelenik az étteremben és elsétál az asztalához, mindenki rámosolyog egy pillanatra, aki felfigyel rá. Csinos, tartása van és tekintélye. Vagy egy példa a férfiakra: Amikor a Nagypapám betöltötte a hetven évét, akkor is ugyanaz a szellemes, kedves ember maradt; állandóan mosolygott, nevetett, így mindig fess és helyes úriember volt. Sajnos már nem él, de akárhányszor rá gondolok, mindig így jut eszembe. De ha csak megfigyelem az idősebb nőket és férfiakat az utcán, látok így is erre példát. Innen is látszik, hogy nem a külső szépség a meghatározó, csak ráépült egy ipar, amelynek a góréi irtó jól keresnek…

Légy tökéletes! – Lehetetlen. Mindenki a maga módján tökéletlen és ez így van jól. Csak azért, mert kosztümöt öltök és éppen nem csámpázom a hegyesorrú magassarkú cipőmben – így kifogástalan benyomást keltve – nem leszek tökéletes. Csak látszatra egyezem azzal, amit a szintúgy erre épült divatipar diktátorai meghatároznak. Nem szeretem a divatot, pontosan ezért.

Add ki a dühödet, ne fojtsd el! – Érdekesen nézne ki, ha egy ügyféltárgyaláson az irodában elkezdenék ordibálni az ügyféllel, amiért az nem érti, amit mondok. Felettébb megoldás-orientált hozzáállást tükrözne. Nem ragozom.

Ellentét: Legyen tartásod, sose dühöngj mások előtt! – Magyarul ha éppen kénköves tűzokádó-görcs jön rád, tartsd vissza és robbanj fel magadban. Köszi.

Észrevettük, hogy pontosan mire is vonatkoznak ezek a kijelentések? …..

….

Igen, külsőségekre. Szép volt, ötös, csücs.

Miért olyan fontos ez? Megmondom én, hogy miért. Mert elsősorban az egónkra hat. Meglátod a ránctalan nénit a szórólapon és máris elmész a békapisis kezelésre, de csak azért, mert Te is olyan szép akarsz lenni. Mit szólna hozzá az xy, ha ezt látná?? Azonnal kell a kezelés. Na ne vedd magadra, pont azt mondom, hogy enélkül is biztosan szép vagy. Mert a szépséged nem abból származik, hogy mennyire vagy ráncos, nem elég a szép arc, vagy egy hibátlan test, belül is jó lenne, ha lenne valami. Az egódon kívül, ami minden bizonnyal sérülékeny és indokolatlanul magas…

Pajzs

Na de ki, vagy mi ellen védekezel? Mit szeretnél kompenzálni? Mert ezt teszed. Itt jöhetne az “igazi nő/férfi ezt így és így tenné”, vagy “légy laza és szard le”, de ez nem így működik, ez csak duma. Senki sem tudja, mit jelent igazi nőnek lenni, csak azért, mert saját magáról azt gondolja, hogy ő az, vagy sem. Mindenki másképpen igazi. Ahogy a férfiak is. Hol létezik olyan a valóságban, hogy “igazi férfi”?? Egységesen ez sem létezik, mert mindenkinek mást és megint csak mást jelent ez a kifejezés. Ahogy a “légy laza és szard le” – szöveg is. Hosszú – hosszú idő kell ahhoz, hogy valaki elsajátítsa az elengedés művészetét, amit úgy hívunk: Leszarom. De manapság ez is divattá vált. Mert vagány. Mert laza. Vagy provokatívan és pofátlanul szexi, ahogy egy nő kijelenti valamire, hogy leszarja. Vagy éppen közönséges. De nem azért, mert csúnya szó. Hanem azért, mert a legtöbben csak mondják, de igazából nem teszik.

Csak egy kicsit lejjebb… De ne ennyire…!

Tehát ott tartottam, hogy annyiféle hatás befolyásolja – és gyakorlatilag használja ki – az egónkat, amelyek által elferdülnek a nézőpontjaink. Gondolnád, hogy a párodnak valóban úgy tetszel, ahogy vagy, ugyanakkor értékeli, ha még inkább tetszeni akarsz neki? Nem, mi? Pedig lehet, hogy így van. De vagy szégyelled, vagy nem is tartod elég fontosnak, hogy megkérdezd tőle. Miért? Mert leszarod? Dehogy szarod le. Mert sérülhet az egód. Pontosan… Mert mi van, ha…? És ha megtudod tőle, hogy nem tetszik neki, ahogy bizonyos helyzetekre reagálsz? Vagy ha nem szereti rajtad a cicanadrágodat, mert látszik, hogy felszedtél pár kilót? Meg kell sértődni? Elmondom a titkot: Nem. Ne sértődj meg. Ne is szard le. Hallgasd meg. Te kérdezted, viseld el a választ, értelmezd, majd kérdezz vissza, ha valami nem tiszta. Például:

• Te: Szerinted túl keményen reagáltam le a tegnapi szitut?
• Ő: Igen, szerintem vehetted volna lazábban is.
• Te: Te hogyan reagáltad volna le a helyemben?
• Ő: Én nem idegesítettem volna fel magam rajta.
• Te: Téged is felidegesítettelek?
• Ő: Igen, eléggé felbosszantottál.
• Te: Ne haragudj. Szerinted, ha legközelebb ilyesfajta helyzet van, meg tudjuk úgy oldani, hogy ne legyen belőle vita?
• Ő: Igen, szerintem menne. Fátylat rá.

Ennyi. Kérdezz… Gondolkozz… Kérdezz, nyugtázz. Magyarul oldd meg. Le az egóddal! Hagyd a divatos hülyeségeket a lazaságról! Kommunikálj korrekten. Probléma megoldva.

Ne csak mutasd, légy is az

Ha olyan emberekkel vetted körbe magad, akik nem akarnak lenyomni, ha beismersz egy tévedést, hidd el, hogy meg fogják érteni és segítenek majd a megoldásban is. Ha nem… akkor bizony nem a megfelelő emberek vannak körülötted. Ebben is nagy szerepet játszik az egó. Menő csávókkal veszed körbe magad, de igazából csak az a lényeg, hogy mások azt lássák, milyen menő barátaid vannak. Ettől Te is menő leszel… Vagy a csúcs csajok klubjába akarsz tartozni, mert hiszen ők olyan szuperek… Te is olyan szuper akarsz lenni… Vagy ott vannak a srácok, akik a legbombázóbb nők után lihegnek. Csajok, akiknek csak a babaarcú izomkolosszusok felelnek meg. Mekkora menő, ahogy mások látják, milyen pasim/csajom van. Ez a magas egó. Amikor azt mondod, tied a legjobb pasi/csaj a világon, milyen büszke vagy rá, igazából nem is erre vagy büszke. Hanem magadra, hogy megszerezted. Duzzad a mellkasod a büszkeségtől. Mekkora király vagy..

De létezik ez más okokból és más kinézettel is. Kiszemelsz magadnak egy lányt a társaságból, aranyosan mosolyog, szendén üldögél az asztal végében. Unatkozol, hónapokkal ezelőtt léptél ki a több éve tartó kapcsolatodból, untatnak már a kalandok. Nem vagy te alapból egy kalandor, de néha nem árt kiengedni a gőzt. De meguntad. Valami szaftosabb kis sikerre vágysz. Az sem baj, ha végre valami állandó, biztos, de mégis izgalmas dolog alakul ki az életedben. Nézed a leányzót az asztal végén… Igazából tök csinos. Néha mosolyog is, na az igazán bájos. Lássuk csak…

Ügyesen megközelíted, kedvesen próbálod bevonni a buliba. Bepróbálod az intellektuális stílusodat, úgy tűnik, tetszik neki. Haza akarsz menni? Neeee, még csak most kezdtem el.. Meg van! A hazakísérős trükk. Mindig beválik. De van valakije… Valamije. Kísérő? Most a pasija vagy a kísérője…? Ez kezd érdekessé válni. Mindenesetre egy óra múlva hazakíséred, ahogy megígérted, még kezet is fogott veled erre azzal a mondattal, hogy “lelked rajta”. Rajta bizony… Te! Ez a lány egész értelmes! Csinos, értelmes. Jó kis kombó. De elég zárkózott. Visszafogottnak tűnik. Sebaj, innen édes a győzelem…!

Okosan játszol. Egy kis figyelmesség ide, egy kis kedvesség oda… kis táncikálás, bulizás, készen is van, elküldte a másikat. De annyira kis kedves. Szinte már hihetetlenül. Nem érti, amikor hitetlenkedsz a kedvességén, ami szinte zavarba ejtő. Tényleg nem vár semmit? Ez nem létezik. Mindenesetre élmények azok vannak. Elviszed ide – oda. Kiültök ide – oda, beszélgettek, viccelődtök. De még mindig zárkózott. Te viszont kitartó vagy, ami meghozza a gyümölcsét. Elérted nála, hogy alkalmazkodni akarjon hozzád. Megteszi. Megkapod.. és valahogy nem az igazi. Ő is érzi. Látszik rajtad is, rajta is. Aztán talán Te magad is rájössz, hogy pont azt forszíroztad és hoztad ki a helyzetből, amit egyszer negatív példaként említettél neki(ha az eddigi berögződéseid alapján kikényszerített helyzeteket most félretesszük): Pár együttlét után kiderül, hogy mégsem jó, így a lány azt hiszi, hogy csak “arra az egy bizonyos dologra” kellett Neked. De ez nem igaz és azt ő is tudja. Mert nem csak szexre kellett, nem is igazán arra. A sikerre kellett. Arra, hogy végre ismét jól érezd magad a bőrödben azáltal, hogy teljesen mindegy, kire hajtasz; megkapod. Duzzad a mellkasod a büszkeségtől, de azért lelkiismeretfurdalásod is van amiatt, hogy így elbántál “szegénnyel”, amikor az nem is ártott Neked semmit? Neked ez most teljesen mindegy, mert megkaptad amit akartál. Ki lett fényezve az egód, mint a katonai bakancs. Az már egy másik dolog, hogy ez az egész körülbelül annyit is ér, mint egy katonai bakancs, ami idővel így is úgy is piszkos lesz ismét.

Vannak olyan emberek, akiknek hiába vannak mély érzéseik, inkább letagadják őket, felvesznek egy stílust, elsajátítják és azzal érik el a sikereiket. De ezek felszínesek és csak az egóra hatnak. Mint a kifényezett katonai bakancs, amit időről – időre tisztítani és fényezni kell. De kérdezem én: Nem lehet, hogy ez a viselkedésmód durvább, mint az, amikor másoknak akarsz megfelelni? Mert itt egyes – egyedül Te vagy a zsarnok saját magaddal szemben. Magadnak akarsz megfelelni azzal, hogy karbantartod az egód, de közben hagyod rohadni a többit, ami szintúgy Te vagy? Megéri Neked egy lelki sérülés, vagy több sérülés effajta módon való elhomályosítása, csak hogy ne kelljen szembenézned a valódi problémával?

Van, ami akkor jó, ha fáj

Ha fájdalmas szembenézned azzal, hogy éveken át csak az egóddal foglalkoztál – ezáltal olyan lehetőségeket és embereket elszalasztva, amelyek/akik boldoggá tehettek volna akárhogyan is – akkor az a legegyszerűbb, ha skippeled? Most mondom, azzal, hogy az egódat fejleszted, becsapod magad. Mert az egódat nem tudod fejleszteni. Csak szinten tartani. Vagy nagyítani. Vagy kicsinyíteni. Tökmindegy. Az, amit fejleszteni tudsz – ezáltal beállhat az egészséges egó szint is – Te magad és a saját személyiséged. Önbizalomhiányos vagy? Vesd bele magad abba, amitől félsz. Van egy facebook – on terjengő vicces kép, miszerint “Ha az internet explorernek van pofája megkérdezni, hogy ő legyen – e az alapértelmezett böngésződ, akkor legyen Neked is arcod odamenni és elhívni azt a lányt egy randira” – azt hiszem, így hangzott. Nehezen veszed rá magad, de ha egyszer elkezded, had szóljon! Fáj rájönnöd, hogy ha nem a saját büszkeséged lett volna fontosabb, akkor nem lettél volna igazából minden egyes eddigi párkapcsolatodban áldozat? Ha leengedted volna a falat, lehet, hogy távolabb is láttál volna. De ez már mind elmúlt, Te pedig levonhatod a tanulságot, ami mocskosul tud fájni. De innen tudod, hogy meg van. Meg van a kis rohadék, ami miatt sosem tudtál úgy működni az életedben, amilyen mindig is akartál lenni: A saját életed irányítója, nem pedig az áldozat benne. Szóval igen, akkor jó, ha fáj, mert akárhány embert megkaphatsz akármilyen célra, ugyanaz az áldozat maradsz, mint eddig mindig is voltál, ezt pedig mindenki tudni is fogja rólad. Hiszen mindenki tudja, hogy így működnek az áldozat – típusú emberek…

Ez akarsz hát lenni?

Racionalitásból elégtelen… Lehetsz akármilyen logikus, több diplomás, netán magas egzisztenciájú ember, ha nem tudsz kitörni a saját magad által épített börtönből, nem tudod magadat emberszámításba venni, csak az egódon keresztül, csak a dumád nagy, akkor nem vagy Irányító. Akkor csak és kizárólag a langyos pisiben való tapicskolás marad neked, minél tovább húzod – halasztod a kitörést. Ez is fáj egy idő után, de Te megszoktad már… Nem is veszed fel az elutasításokat – azaz de -, elhiteted magaddal, hogy neked ez már nem számít. Dehogynem. Még nem tudod, de biztos utad van lefelé. Vagy tudod, de leszarod, mert Te ilyen laza vagy. Majd írd meg, milyen ott lent.

Süss fel Nap!

De van az a pont, ahol már Neked is elég lehet egyszer saját magadból. Nézed a többieket és olyan akarsz lenni mint ők. Először. Aztán rájössz, hogy Te a saját módod szerint akarsz ragyogni. Mert megteheted, csak rajtad múlik. Történjen bármi, potyoghatnak békák az égből, Te végigcsinálod, amit végig kell ahhoz, hogy újra kisüssön Neked is a Nap. Ezt úgy hívják: Betelt a pohár. Be bizony! Szeretsz sütkérezni, igaz? Gondold csak el… kinn vagy a sötét pincéből évek óta először, kicsit hunyorogsz még… de szépen lassan ki tudod nyitni rendesen a szemed, látod, hogy körülötted minden fényes és zöld, bevágod a börtönödül szolgáló pincéd ajtaját, válladra kapod a batyud és már járod is az utadat. Nem mondom, sokszor fogsz éles kavicsokra lépni, még az is lehet, hogy megrándul a bokád. De ne állj bosszút a kavicsokon. Ők azért vannak ott, hogy megnehezítsék az utadat. Igen, azért. Ha túl könnyű lenne, senki nem élne évekig a saját kis dohos pincéjében. Minél több kavicsra lépsz, minél több seb van a lábadon, annál jobban figyelsz később, így nem belelépsz a kis éles görcsökbe, hanem kikerülöd őket. Békésen, a legnagyobb lelki nyugalommal mész az utadon, közben kiteszed a batyudból azt, amire már nincs szükséged. Mert minek cipelnéd… emlékek, szokások, berögződések, magas egó… hiszen mindegyik csak hátráltatott eddig, nehezek és ormótlanok voltak. Immáron tonnákkal könnyebben, mosolyogva tartasz a célod felé.

Ne állj meg.