Az emberek önzők. Ne áltasd magad, mindegyik az. Te is és én is. A lényeg az, hogy nem mindegy, mennyire.
Gondolsz magadra, nézed a helyzetek együttállását, hogy jobb elsősorban Neked, eszerint lépsz meg egy-egy adott lépést. Ez így rendben is van. Egészen addig, amíg racionálisan meg tudod határozni, meddig jó Neked és hol van az a pont az önzésben, ahonnan már másoknak ártasz – ezt a határt pedig önnön igyekezeted eredményeképp nem léped át – addig rendben vagy. Addig elmondható Rólad, hogy egészségesen vagy önző.
Forrás: Pexels
Ám ez rohadt nehéz. Elképesztően sok hatás ér minket életünk során, ez bővült a social media felületeken leledző hülyeségektől kezdve egészen az internet legsötétebb bugyraiban megtalálható butaságokig. Így, ennyi figyelemelterelő, interferenciaként recsegő tényezővel sokkal nehezebb megtalálnunk azt a bizonyos egészséges egyensúlyt.
Emberek jönnek – és mennek az életedben, ahogy a tetteik, a mondanivalójuk, úgy ők maguk is hatással vannak Rád. Megtaposnak, eltaszítanak, netán átkarolnak és felemelnek. Figyeld meg, hogy minden ilyen élményt követ egy bizonyos díszletváltás.
Megváltoznak a gondolataid, nyomokban az életszemléleted, amely a legutóbbi tapasztalatok egy igen csak torz, mégis számodra teljesen nyilvánvalóan jogos vetülete. Ha bántottak, óvatosabb és bizalmatlanabb leszel, míg ha szerettek, felemeltek, attól felszabadultabb.
Forrás: Pexels
Sajnos a rossz tapasztalatok hangsúlyosabbak. Szűkíted a határaidat, magasítod és megerősíted a falaidat. Állig felfegyverkezel és olyanokat is kegyetlen teszteknek vetsz alá, akik normál esetben – a saját szándékaikat első kézből ismerik – nem akarnának Neked ártani.
Önzőbbé válsz, teljesen legitimmé válik számodra a tény, miként ha rajtad átgázolnak, Te is átgázolhatsz másokon (egyszerűsített megfogalmazásban). Célokat határozol meg, vagy jó esetben ezek a célok mindig is a fejedben voltak, megvalósításra váró ütemtervekkel felfegyverkezve. Ám a tervek változnak, radikálisabbá válnak, Te pedig egyre keményebben taposod a talajt, az akadályokat és – ha kell – az embereket is azért, hogy eljuss oda, ahova eredetileg is szerettél volna.
Értelek.
Forrás: Pexels
De van egy kis gond. Amíg Te a Háború és Békét fogalmazod magadban a megfelelő pillanatra várva, hogy elégtételt vehess a múltadon, ezáltal a következő élő akadályon is átrombolhass, addig nem csinálsz mást, mint a saját kis félelemtől remegő lelkedet nyugtatgatod afelől, miként teljesen rendben van az, hogy Te is ugyanolyan érzéketlen érzelmi predátorrá váltál, mint azok, akik bántottak.
Pedig eleinte csak jobb akartál lenni, mint ők.
Te csak meg akartad mutatni, hogy képes vagy tovább menni, erős és életképes felnőtt emberként.
De nem sikerült.
Forrás: Pexels
Így szépen lassan elpártolnak mellőled az emberek, csak azok maradnak meg, akik tudják, hogy egy kis segítséggel újból önmagad lehetnél, ha ezt hajlandó lennél beismerni Magadnak. Bennük még él a remény, hogy nem vesztél el teljesen. Ők még bíznak benned.
Én már nem.
freeyoublog 