Na gyerünk, győzzön meg valaki. Itt és most. Na… Valaki? Nem? Akkor jó, már kezdtem félni.
Értem, hogy kell egy nap, ami csak egy dologról kell szóljon, értem, hogy átvesszük a sok amerikai szokást, de azért van egy határ. Kövezzenek meg, de a “szerelem napja” nálam már azon kívül van.
Jaj igen, jöhetnék a szokásos szöveggel, hogy “ha szeretsz valakit, nem csak Azon a Napon mutatod ki”… alig vártam, tényleg, de ezen már rég túl vagyunk.
Réges-régen.
Forrás: Pexels
Ami azt illeti, igen. Régen, amikor még a valódi “amíg a halál el nem választ” volt a divat, kíváncsi lettem volna, mennyire ráncolják össze a szemöldöküket a kedves házasok, ha az orruk alá nyomtuk volna ezt a sok virágot meg műanyag szívecskét és cukormázas hülyeséget, miközben javában folyt a háború. Ahogy most is ráncolják, csak azok a szemöldökök már őszek és ráncolás nélkül is ráncosak. Ők azok, akik egy nehéz, viszontagságos élettel a hátuk mögött, teljes joggal legyintenek ránk, fiatalokra. “Majd kinövik.”
De szép is lett volna.
Forrás: Pexels
Nem nőttük ki. Amikor reggel munkába menet azt számolgatod, hogy miután végeztél, mennyire kell gyorsan futnod a virágoshoz, hogy megvehess egy fonnyadtan sziporkázó rózsaszálat a kedvesednek zárás előtt, hiszen ma van Valentin-nap, akkor nem. Ne aggódj, a virágárusok ma elvileg sokáig vannak nyitva. Készültek. De az is számít, amikor munka vagy tanulás helyett egész nap a plázát jártad, hogy valami cuki valentinos ajándékot találj a szerelmednek, valami csecsebecsét, ami egy év múlva úgysem lesz sehol. Hiszen ma van Valentin-nap. Ne aggódj bogaram, tuti találsz valamit, hiszen azok a boltok is készültek Rád. Rád is. Meg az összes többi idiótára, akik azt hiszik, hogy ez a nap tényleg a szerelemről szól. Pedig nem.
Ez a nap az üzletről szól.
Forrás: Pexels
Azokról az üzletláncokról és az azokat működtető emberekről, akik csorgó nyállal várják az efféle napokat, hogy Te, mint lelkes szerelmes vásárló betévedj és ott költsd el a pénzed napokkal előbb, módszeresen megtervezve, vagy aznap, rohanva, netán a netről megrendelve. Ezt nézd, még 50 százalékos kedvezményt is kapsz! (Igen, amit vagy így – vagy úgy, de kifizettél volna a szerelem jegyében) Végül is… ezzel valóban boldoggá teszed az üzletembereket. Szép munka! Tudod miről szól még ez a nap? Avagy kikről?
Azokról, akik utálják.
Az okos és bölcs mindent IS tudókról. Akik leszarják, de azért eposzokat regélnek róla, mert hiszen a szerelem örökre szól. Nem csak erre a napra, nem csak ma kell kimutatni, hanem minden egyes kicseszett nap. Aha.
Forrás: Pexels
Emberek úgy gondolkodnak, mintha ez az egész párkapcsolatosdi a szerelemről szólna. A szerelem majd megoldja a hisztis barátnőd dühkitöréseit, netán összeszedi a pasid szétdobált szennyes zoknijait, a szerelem majd megjavítja a csöpögő csapot, amiért már három hónapja cseszegetve vagy és a szerelem még a szennyest is kimossa, miután megfőzte helyetted, vagy Neked a vacsorát, csak hogy megkérdezhesse: “Drágám, kérsz desszertet, mielőtt kiteregetnék?”
Hogyne kérnék! Csapj ide kettőt is…
A virág elfonnyad, a csecsebecsét le sem szarod, miután eltűnik egy tavaszi nagytakarítás után, de az életed még mindig ugyanazon a felszínes síkon mozog, ahol elhiszed, hogy a szerelem megszemélyesíthető gyógyír minden bajra. Ahol az érzelem az úr, az ész inkább lelép inni egyet. Hahó, van otthon valaki? Ja, nincs.
Forrás: Pexels
Terápiaként fogjátok fel egymást, a másiktól várjátok az érzelmi megváltást, majd az érzelmi megőrülés határán azt veszed észre, hogy a régóta izzadó tenyér már nem ér a tiedhez, eltűnt. Kiszakadt a markodból, hiszen az ész nélküli őrület nem élet. Itt már nincs “mackókám” meg “babám” és “kicsim”, itt már csak Te vagy, a felébredés hajnalán a választás előtt:
Felfognád végre, hogy már nem vagy gyerek?
(- méltatlankodott Tündérkeresztanya, majd angolos eleganciával kivarázsolta magát az ablakon)
Peace
freeyoublog 